Seress Rezső, a „halálos dal” szerzője 1889. november 3-án született Budapesten, zsidó munkáscsaládban. Fiatalon artista szeretett volna lenni, de egy baleset miatt végül a zongora mögött kötött ki. Kottát sosem tanult, ösztönösen játszott, de az éjszakai lokálokban – különösen a Dob utcai Kispipa vendéglőben – karakteres, melankolikus stílusával kultikus alak lett a két világháború közötti pesti éjszakában.
1933-ban született meg a „Szomorú vasárnap” című dala, amely a világ egyik legdepresszívebb zeneműveként vonult be a történelembe. A második, tragikusabb szöveg Jávor Rezső költőtől származik – aki szintén öngyilkos lett. A dalhoz mintegy 100 öngyilkosságot kötöttek világszerte, különösen a nagy gazdasági válság idején. A dal angol nyelvű feldolgozása Gloomy Sunday címen világsikerré vált, többek között Billie Holiday előadásában is. A dal megdöbbentő népszerűsége Seress Rezső nevét nemzetközileg is ismertté tette – de ő maga sosem gazdagodott meg belőle. Legendák szerint volt, aki a lemezjátszót még le sem állította, amikor kiugrott az ablakon. A BBC valóban csak hangszeres formában engedte adásba a dalt 2002-ig (!).

Kevesen tudják, hogy Seress maga sosem hagyta el Magyarországot, annak ellenére, hogy nemzetközi hírnevet szerzett. Szerelme, Vági Klára egy bombázásban halt meg a második világháború idején, amitől Seress végképp magába zárkózott. A Kispipában estéről estére eljátszotta ugyanazt a dalait – különösen a Szomorú vasárnapot –, miközben a vendégek csendben hallgatták, mintha egy temetési szertartás részei lennének.
1968-ban, 78 évesen ugrott ki hetedik emeleti lakásából, de túlélte a zuhanást. Végül kórházban halt meg néhány nappal később, öngyilkossági kísérlete következtében. Seress Rezső élete és halála a XX. századi magyar sors különös lenyomata: szegénység, háború, veszteség, és egy dal, amely megelőzte a korát – és túlélte alkotóját
Szomorú vasárnap
száz fehér virággal
vártalak kedvesem
templomi imával.
Álmokat kergető
vasárnap délelőtt,
bánatom hintaja
nélküled visszajött.
Azóta szomorú
mindig a vasárnap,
könny csak az italom,
kenyerem a bánat.
Szomorú vasárnap.
Utolsó vasárnap
kedvesem gyere el,
pap is lesz, koporsó,
ravatal, gyászlepel.
Akkor miránk vár,
virág és koporsó.
Virágos fák alatt
utam az utolsó.
Nyitva lesz szemem, hogy
mégegyszer lássalak.
Ne félj a szememtől,
holtan is áldalak…
Utolsó vasárnap.